Megemlékezés

GYÖRGY MOSONYI

Elhunyt Mosonyi György, a MOL Felügyelő Bizottságának elnöke

2018. május 30. – A MOL megrendülten értesült arról, hogy életének 69. évében elhunyt Mosonyi György, a MOL Felügyelő Bizottságának elnöke, aki méltósággal viselte hosszan tartó, súlyos betegségét.

Mosonyi György szakmai karrierjét a MOL-előd ÁFOR-nál kezdte. 1974-ben szakértőként csatlakozott a Shell International Petroleum Co. magyarországi képviseletéhez, ahol 1986-tól kereskedelmi igazgatóként dolgozott. 1994 és 1999 között a Shell Hungary Rt. elnök-vezérigazgatója. Eközben 1997-ben a közép- és kelet-európai régió elnökének nevezték ki.

A páratlanul széles szakmai ismeretekkel rendelkező Mosonyi György ezt követően csaknem húsz évet dolgozott a MOL-nál, 1999-ben vezérigazgatóként és az igazgatóság tagjaként csatlakozott a vállalathoz. Oroszlánrészt vállalt a társaság akkori stratégiájának kialakításában és megvalósításában. 2011-ig tartó vezérigazgatói megbízatása alatt a legnagyobb magyarországi székhelyű vállalat valódi nemzetközi szereplővé vált. A vezérigazgatói pozícióból történt leköszönése után is óriási energiával vett részt a MOL életében, elnökként vezette a MOL Felügyelő Bizottságát egészen haláláig.

Távozásával nem csak a MOL-csoport, de a teljes magyar üzleti élet és a régió energetikai ipara vesztette el egyik meghatározó alakját. Menedzseri feladatai mellett több jelentős  tisztséget is vállalt, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke volt és évtizedek óta töltött be különböző pozíciókat a Joint Venture Szövetség elnökségében. 2012 áprilisában a Magyar Telekom Nyrt. Igazgatóságának tagjává választották.

Mosonyi Györgyöt a MOL saját halottjának tekinti.


Hernádi Zsolt, elnök-vezérigazgató megemlékezése

Gyuri. Mindenki így hívta. No, nem tiszteletlenségből – mert hát végül is az ország legnagyobb vállalatának volt hosszú éveken át a vezérigazgatója. Hanem szeretetből.

Bármerre járt, bárkivel tárgyalt, mindig szeretet övezte. Pedig a mi iparágunk, az olajipar, nem erről híres. És mégis dús fekete hajával, sűrű bajszával és huncut mosolyával mindenki szívébe belopta magát. És nemcsak itthon. Sok- sok évvel ezelőtt, amikor a Shell vezérigazgatójával találkoztam, első kérdése az volt: George hogy van? Örömmel meséltem, hogy miket csináltunk együtt a MOL-ban, ő pedig örömmel mesélte, hogy milyen jó kollégája volt a Shellben.

Aztán jött a betegség, a gyógyíthatatlan kór, amelyet ugyanolyan méltósággal és hallatlan derűvel viselt, ahogyan az életét élte. Januárban még magabiztosan állította, most már jobb lesz, egyre jobban vagyok. Ez a derű, az építő optimizmus, és az ezzel párosuló szerényég tette páratlanná Gyurit és életművét. Karrierjét még a Mol-előd Áfor-ban kezdte 1972-ben.

Két év múlva igazolt át a Shell-hez, ahol végigjárva a ranglétrát az olajipari óriás regionális vezérizgatója lett. Hatalmas karrier ez, Közép-Európából indulva különösen! Temérdek tapasztalatra és nemzetközi szinten is figyelemre méltó tudásra tett szert – önerőből.

Onnan sikerült átcsábítani 1999-ben a Mol-hoz. Emlékszem, Csák János, a Mol akkori elnöke leírta nekem, hogy milyen vezérigazgatóra van szüksége: hatalmas tudás, nemzetközi tapasztalat, kiváló vezetői képesség, életerő, reformer gondolkodás. Sok sikert kívántam neki, mondván, ilyet bizony itthon nem talál. És akkor jött Gyuri.

Szívósságával, frissességével  és bátorságával nekiállt új pályára állítani az ország legnagyobb vállalatát. Mert bátorság kellett ahhoz, hogy valaki a 2000-es évek elején olajvállalatokat vásároljon Szlovákiában és Horvátországban. Bátorság kellett ahhoz, hogy hatalmas finomítói fejlesztési programot hajtson végre, akkor, amikor mindenki inkább szabadulni igyekezett a „régi vasaktól”. És bátorság kellett ahhoz, hogy magyar vállalatként hídfőállásokat építsen ki Pakisztántól, Ománon át Irak-Kurdisztánig. Az ő vezérigazgatói irányítása is kellett ahhoz, hogy a Mol azzá legyen, amilyennek most ismerjük: Közép-Európa vezető iparvállalata.

Gyuri hitt abban, hogy itthon vagyunk otthon. Hitt abban, hogy magyar cégként, Magyarországról is naggyá lehetünk. És hitt abban, hogy tudásbázisunkkal, bátor, innovatív szellemiségünkkel igazi multinacionális céggé válhatunk.

Azzal is tisztában volt, hogy a sikerhez hiteles vállalati értékrend és szervezeti kultúra kell. Olyan vezetői kultúra, amely irányt mutat, motivál és felelősséget vállal. Kiemelten fontosnak tekintette a vezetőképzést és az utódok kinevelését. Szakmailag kikezdhetetlen, fáradhatatlan és szívós volt, aki a legnehezebb pillanatokban sem feledkezett meg a hitelességről, őszinteségről és párbeszédről. Maradéktalanul tisztességes volt. „A tisztesség lett a családi hozadékom” – mondta egyszer.

Most végérvényesen elment közülünk, de munkásságával, személyes példájával, emlékével kitörölhetetlen nyomot hagyott maga után. Példát, amelyből még sok-sok esztendő múlva is tanulhatunk, épülhetünk. A közép-európai gazdasági rendszerváltás egyik nagy alakjától búcsúzunk most.

Nyugodj békében, Gyuri!

A nekrológ eredetileg a Figyelő című hetilapban jelent meg.

×
Your browser is out of date!

Update your browser to view this website correctly. Update my browser now

×