Történeti áttekintés

Bevezető

Az 1991-ben létrehozott Magyar Olaj- és Gázipari Részvénytársaság (MOL Rt.) mérföldkőnek számít a magyar kőolajipar történetében. Nemrég még csak a magyarországi olajipar átfogó szervezete volt, napjainkra azonban Közép-Európa egyik legjelentősebb multinacionális vállalatává nőtte ki magát.

A MOL jogelődeinek átfogó bemutatását itt tekintheti meg.

A jelentősebb fordulópontokra, eseményekre koncentráló fejezeteinkből a felkínált linkek segítségével közvetlenül juthat át a témát részletesebben bemutató Magyar Olajipari Múzeum honlapjára: http://www.olajmuzeum.hu

Az olajipar történelméről szóló információkat - melyeket a további oldalakon találhat meg - a Magyar Olajipari Múzeum bocsátotta rendelkezésünkre. Köszönjük!

Hosszú út a kezdetektől

Őskori tudás, modern találmányok

A szénhidrogéneket az ember már az őskor végén megismerte felszíni előfordulásaikból, de módszeres felhasználásukra csak több évezreddel később került sor. Csupán a XIX. században jelentek meg a felhasználás olyan módozatai, amelyek az ásványolaj nagyobb mennyiségű kitermeléseit, különböző termékekké való feldolgozását igényelték.

Magyarországon a szénhidrogének (kőolaj, aszfalt, földgáz, földiviasz) bányászata először hagyományos bányászati módszerekkel, a felszíni kibúvások környékén kezdődött el. Első lelőhelyeink között Erdélyt és a Muraközt tartjuk számon.

Petróleumlámpa

Elsőként a világítás új eszközének, a petróleumlámpának az elterjedése tette szükségessé a kőolaj nagyobb mennyiségű, lepárlásos feldolgozását. Az igény az 1850-es évek végén már tömegesen jelentkezett.

A MOIM weblapján megtekinthető a Tűz fénye és melege (Lakásvilágítás és -fűtés Magyarországon a XIX-XX. században) című kiállítás internetes anyaga

A robbanómotorok

Egy új találmány, a robbanómotor sorsdöntő szerepet játszott a szénhidrogének felhasználásában, termelésében és feldolgozásában.

A motorok elterjedése megnövelte a benzin, gázolaj, kenőolaj és a gépzsír iránti igényt, s támasztott új követelményeket a még csak kialakulóban lévő feldolgozóiparnak.

A MOIM weblapján megtekinthető az Ásványolajtermékek és kereskedelmük a XIX-XX. században Magyarországon című kiállítás anyaga

Kőolaj-finomító iparunk kialakulása

Az 1880-as évekig az olajipar fejlődését ugyanazok a tényezők gátolták, melyek az egész gazdaság fejlődését hátráltatták. A tőkehiány akadályozta a kitermelést, így kőolajból az ország behozatalra szorult. Fejlődött viszont a feldolgozóipar, amely Romániából, Galíciából és Oroszországból származó nyersolajat használt alapanyagként.

Az első finomító alapítása

Az első jelentős finomítót 1882-ben létesítették Fiuméban, a rákövetkező évben pedig megkezdte működését Budapesten a Magyar Petróleumipar R

Kőolaj-finomító iparunk 1882 után folyamatosan fejlődött: 1898-ban már országszerte 13 gyártelepen dolgoztak fel nyersolajat. Az első világháború küszöbén a termelés közel 80%-át, évi 560 000 tonnát 12 üzem adta.

Az első hazai finomítók

  • Az 1884-ben üzembe helyezett Magyar Petróleumipar Rt. mellett Budapesten működött az 1891-ben alapított Budapesti Ásványolajgyár és az 1906-ban épült Hazai Kőolaj-finomító Rt. Gyára is.
  • A jelentősebb gyárak közé tartozott az almásfüzitői kőolaj-finomító, melyet 1907-re épített fel a New York-i Socony-Vacuum Oil Co.
  • Az országban a trianoni döntés után megmaradt kisebb olajfinomítókat 1924-ben Fanto Művek Rt. néven egyesítették (1933-tól: Fanto Egyesült Magyar Ásványolajgyárak Rt.)
  • A Nyírbogdányi Petroleumgyár Részvénytársaságot 1922-ben egy – akkor már 18 éve üzemelő – kisüzem helyén alapította Bartha Béla.
  • 1929-30 között az angol-holland tőkéjű Shell felépítette a Csepeli Szabadkikötőben a kor legfejlettebb színvonalán álló finomítóját, melynek kapacitása elérte az évi 130 000 tonnát.
  • Dél-Magyarország szükségleteinek kielégítésére épült 1931-ben a Szőregi Petróleumgyár Rt.
  • 1937-ben a Magyar Kincstár által Pétfürdőn felállított üzemmel alakult ki a kőolaj-finomító ipar 1944-ig változatlan szervezete. Ekkor helyezték üzembe az állami tulajdonú, jelentős kapacitásra tervezett gyártelepet Szőnyben, mely a Magyar Olajművek Rt. (MOLAJ) nevet kapta.

 

Az első világháborút megelőző évek rohamos fejlődése 1913-ban megtorpant, s visszaesett a finomítóipar is. Ekkor 28 működő gyártelepről gyűjtött adatokat az iparstatisztika. A vesztes háború és a trianoni békeszerződés következtében a kőolaj-finomítók egy része határainkon kívülre került. 1921-ben mindössze 6 finomító működött Magyarországon, számuk és kapacitásuk azonban 1930-ig folyamatosan növekedett.

Finomító iparunk kapacitása a század első harmadában – az ország akkori fogyasztásához képest – túlméretezett volt. Mivel Magyarország akkoriban nem volt olajtermelő ország, nyersanyagot csak külföldről lehetett beszerezni. A magyarországi kőolaj-feldolgozó ipar igazi fejlődése csak azután indulhatott meg, hogy Magyarország a kőolajtermelő országok sorába lépett.

Magyarország kőolajtermelő országgá válik

Az első külföldi befektetők

A magyar törvények 1911-ben engedélyezték először, hogy hazai vállalkozók mellett külföldi érdekeltségek is koncessziót kaphassanak szénhidrogének kutatására és kitermelésére. Elsőként az angol Anglo-Persian Oil Co. egyik leányvállalata kezdhetett kutatásba a Muraközben és Izaszacsal környékén. Az első világháború idején a Deutsche Banknak adtak lehetőséget az Erdélyi-medence földgázkincsének kiaknázására.

Trianon utáni nehézségek

A trianoni békeszerződés a kőolaj- és földgáztermelés számára is hatalmas veszteséget okozott: a lelőhelyek határainkon kívülre kerültek, illetve a megmaradt országrész területén egyáltalán nem voltak akkor olyan területek, melyek kőolajtermeléssel bíztattak volna. Ilyen helyzetben az elszegényedett nemzetgazdaság elsősorban a külföldi tőkére alapozta terveit. 1920-ban az Anglo-Persian Oil Co. 60 ezer négyzetkilométer kutatására kapott koncessziót, amit leányvállalatának (Hungarian Oil Syndicate Limited) több évnyi eredménytelen kutatása után végül 1927-ben feladott.

Állami kutatások

A kincstári kőolaj-kutatás az 1930-as években már eredményekkel járt. Intenzív geológiai kutatások nyomán 1937-ben Bükkszék környékén fedeztek fel kitermelésre alkalmas kőolajtelepeket. Ugyanakkor az Alföldön folytatott kincstári kutatások eredménytelenek maradtak.

Angolszász tőke a kutatásban

Az angol és amerikai tőkések által létrehozott European Gas and Electric Company (EUROGASCO) 1931-ben kezdett tárgyalni a magyar kormánnyal. A cég Közép-Európa olajban szegény országaiban akart olaj- és gázkoncessziókat szerezni, valamint víz- és gázüzemű villanyerőműveket építeni. A koncessziós egyezményt 1933-ban írták alá, amely szerint a magyar állam az ásványolaj- és földgázkutatás jogát az EUROGASCO-ra ruházta át Magyarországnak a Duna folyótól nyugatra fekvő területén. A külföldi társaság tudományosan megalapozott módszerekkel és a kor legmagasabb technikai színvonalán álló eszközökkel kezdte meg a kutatásokat 1933 szeptemberében, majd 1934-ben elindította a kutatófúrási munkálatokat is.

Bíztató eredmények

Az első fúrás a Sopron megyei Mihályi mellett mélyült, ahol nagynyomású, viszonylag tiszta szén-dioxid gázt tártak fel. A cég következő fúrásait azonban egy ideig nem koronázta siker. Először a Zala megyében, Budafapuszta mellett 1936-ban telepített fúrás eredménye igazolta, hogy érdemes a kutatásokat folytatni. A bíztató eredményekre alapozva telepítették a „Budafapuszta-2.” jelű fúrást.

Az olajtermelés újraindulása Magyarországon

A kút termelési eredményei alapján került sor a Magyar Amerikai Olajipari Részvénytársaság (MAORT) megalapítására 1938-ban. A vállalat részvénytőkéjének több mint 90%-a a Standard Oil Co. of New Jersey tulajdonát képezte. Hazánk a MAORT működésével lépett ismét az olajtermelő országok sorába: 1939. évi termelése az ország szükségleteit 90%-ban, 1940. évi termelése már 100%-ban fedezte.

A háborús évek hatása

Az olajipar fellendülése

A világháború az olajiparra sem maradt hatástalan: a termelés erőteljes fokozása mellett minőségi változásokat is hozott. Az olajipar ekkoriban a legrohamosabban fejlődő iparág volt. A kőolaj-feldolgozó kapacitás 1930-hoz képest 1943-ra majdnem háromszorosára növekedett (évi 280 ezer tonnáról 805 ezer tonnára), és 14 gyártelep között oszlott meg.

Magyarország kőolajtermelése 1943-ban elérte a 837 711 tonnát, de ezt gyakorlatilag a MAORT Zala megyei kőolajtermelő üzemei produkálták.

Ugyanebben az évben jött létre a Magyar Olajművek Rt. szőnyi gyártelepe. A szénhidrogén-bányászati vállalatok számát és a befektetett tőkét a MANÁT (Magyar-Német Ásványolajművek Rt.), a MOLÁRT (Magyar-Olasz Ásványolajipari Rt.) és az ONÁRT (Olasz-Német Muravidéki Ásványolajipari Rt.) alapítása növelte.

A MAORT sikeres működése

Az EUROGASCO budafapusztai 2. sz. fúrásával olyan mezőt állított termelésbe, mely az országnak először nyújtott lehetőséget arra, hogy növekvő kőolaj-szükségletét saját forrásaiból fedezze. A MAORT működését alapításától kezdve kitüntetetett figyelem kísérte. Befektetett részvénytőkéjének és élénk fejlődésének köszönhetően már fennállása első éveiben az ország nagyvállalatai közé emelkedett. Az 1941-42. évekre lényegében kialakult a MAORT teljes magyarországi szervezete.

Az 1941. december 20-i kincstári használatba vételkor a következő üzemeket sorolták fel:

  • A bázakerettyei üzem,
  • A lovászi üzem,
  • a lendvaújfalui mező,
  • a hahóti 5. számú kutatófúrás,
  • a Lovászi-Kerettye-Budapest vonalon húzódó olajtávvezeték,
  • az újudvari, a kápolnásnyéki, a soroksári töltőállomások,
  • a Mihályi-1. sz. mélyfúrás a szárazjégüzemmel,
  • az inkei 1. sz. mélyfúrás,
  • továbbá a koncessziós területen lévő földtani és geofizikai kutatások.


Az angol és amerikai vállalatok a háborúban

Az Angliával és az Egyesült Államokkal kialakult hadiállapot az angolszász vállalatokat hátrányosan érintette. A Shell Kőolaj Rt., a Vacuum Oil Co. és a MAORT üzemeit 1941 decemberében kincstári használatba vették, és a hadigazdaság szolgálatába állították.

Helyreállítás - rablógazdálkodás - államosítás

Háborús károk

A magyarországi kőolajipar a második világháború utolsó szakaszában súlyos károkat szenvedett. A helyreállítás a harcok után azonnal megkezdődött. A német tulajdonú MANÁT a Magyarországgal kötött fegyverszüneti szerződés és a potsdami egyezmény értelmében a Szovjetunió birtokába került.

Magyar-szovjet vegyesvállalatok

Az 1946-ban létrejött Magyar-Szovjet Nyersolaj Rt. (MASZOVOL) a MANÁT és a Kincstár kutatási területén kezdett fúrásokba. A fele-fele arányú magyar-szovjet vegyesvállalat első alföldi fúrási üzeme Berekböszörményben, a következő Biharnagybajomban volt.

A MASZOVOL rövid működési ideje alatt a körösszegapáti és biharnagybajomi kisebb kőolajtelepeken kívül 1949-ben Kaba térségében egy földgázmezőt is feltárt.

Bár a MAORT működésének jogi feltételei 1945-re ismét megteremtődtek, bizonyos tényezők akadályozták a zavartalan munkát. Ezek közé tarozott a súlyosbodó infláció, a termelés növelésére vonatkozó szovjet katonai követelés, az alacsonyan megszabott olajár, és egyes állami tisztviselőknek a céghez való viszonya.

Csökkenő kőolajtermelés

A háborút követő időszakban a kőolajtermelés csökkent. Ebben több tényező is szerepet játszott, így pl. a túltermeltetett zalai olajmezők természetes hozamapadása, a racionális termelésre való törekvés és a MAORT gazdasági nehézségei. A nemzetgazdaságnak káros helyzet súlyos viszályokat szült az állam és a MAORT között. A helyzetet a politikai vezetés csak a vállalat államosításával látta feloldhatónak.

Koncepciós per az államosítás érdekében

1948 augusztusában a MAORT egyes vezetőit szabotázs vádjával letartóztatták. Szeptemberben a vállalatot állami kezelésbe vették, a következő év decemberében pedig államosították. Az 1948-as, koholt vádakon alapuló MAORT-per káros hatásaitól az ipar hosszú időn át szenvedett.

Részletek a MAORT-perről: www.olajmuzeum.hu

Az államosítást követően 1949-ben a MAORT-ból öt nemzeti vállalatot hoztak létre a Dunántúli Ásványolajipari Központ irányítása alatt, majd ezeket 1952 októberében beolvasztották az 1949-ben létrejött Magyar-Szovjet Olaj Rt.-be (MASZOLAJ). A MASZOLAJ a magyar olajipar teljes vertikumát 1954-ig fogta össze egyetlen, 50-50%-os részesedésű magyar-szovjet vegyesvállalatban.

A felgyorsult kutatómunka 1951-ben eredményt hozott: a Nagylengyel-2. sz. fúrással megkezdődött a nagylengyeli olajmező feltárása. Az 50-es évek gyors iparosításához a megnövekedett olajigény kielégítése csak a mezők erőltetett termeltetésével volt lehetséges. Ennek káros hatása a nagylengyeli mezőben már 1954-ben tapasztalható volt. A nagylengyeli kutak 1955-ben már 1,2 millió tonna olajat adtak.

A MASZOVOL után a MASZOLAJ folytatta az Alföldön termelésbe állított biharnagybajomi mező feltárását, majd 1951-ben újabb olaj-előfordulást fedeztek fel Mezőkeresztes térségében. Az ismert szénhidrogén-előfordulások sorát 1953-ban két földgázmező felfedezésével (Nádudvar, Rákóczifalva) gazdagították.

A keleti országrészben a szénhidrogén-kutatást – a MASZOLAJ 1954-es megszűnése után – 1956-ban koronázta ismét siker: felfedezték a demjéni kőolaj-lelőhelyet.

Ebben az időben kutatások folytak Nádudvaron, Rákóczifalván, Tótkomlóson, Szolnokon, a püspökladányi, a törteli, a tatárülési, a nagykőrösi, a kabai, a furtazsáki, a jászkarajenői szerkezeten.

A termelési feladatok végzésére 1954-ben létrehozták a Nagyalföldi Kőolajtermelő Vállalatot. Tevékenységi területe 1955-ben már Szolnok környékére is kiterjedt.

Növekvő igény, erősödő kőolajipar

Létrejön az OKGT

A magyar kőolajipar 1957-ben ismét egységes szervezetbe tömörült: létrehozták a Kőolajipari Trösztöt, melyhez 1960-ban a gázipar is csatlakozott. Neve ettől kezdődően Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt. A tröszt irányítása alá tartozó vállalatok többszöri átszervezésével alakult ki a kőolajbányászat 1991-ig alig változó vállalati rendszere.

Az OKGT létrejötte utáni időszakban a dunántúli területen tovább folytatódtak a Nagylengyel környéki kutatások, melyek újabb olajtároló tömbök felfedezését eredményezték. Eredményeket hoztak az alföldi kutatások is (Algyő, Zsana, stb.).

Az ország kőolajtermelésének közel 99%-át 1950-ben még a dunántúli olajmezők adták, de ezt követően a kutatások, majd a termelés súlypontja is a nagyalföldi területre esett. A Dunántúl kőolaj- és földgáztermelői szerepét fokozatosan az Alföld vette át.

Vizsgálatok és kísérletek kezdődtek a mezők elvizesedésének korlátozására. A kimerülő dél-zalai olajmezők másodlagos művelésével további olajmennyiségek kitermelésére nyílt lehetőség. Az újabb területeken folytatott kutatások is eredményeket hoztak.

Csökkentett kőolajtermelés

A kőolaj-feldolgozó ipar arculatát az 1948-49 évi államosítások jelentősen átalakították. Az ezt követő átszervezésben több kisebb üzem is megszűnt. Felszámolták a nagy múltú Magyar Petróleumipar Rt.-t és a Fanto Egyesült Magyar Ásványolajgyárak Rt.-t is. A háború utáni évek rablógazdálkodása miatt erősen csökkenő mennyiségben termelt kőolaj feldolgozása még a megmaradt üzemek teljes kapacitását sem igényelte.

1951-ben a nagylengyeli kőolajmező feltárása, a termelés beindulása és a nagylengyeli bitumendús kőolaj feldolgozása miatt új finomító létrehozására lett szükség. Az új finomító, a Zalai Kőolajipari Vállalat Zalaegerszegen épült fel 1952-ben.

Fokozódó szénhidrogén-igény az 50-es években

Az 1950-es évek második felében a szénhidrogének szerepe annyira megnőtt energiamérlegünkben, hogy szükségessé vált a feldolgozóipar fejlesztése. 1962-ben elkezdődött a szőnyi finomító rekonstrukciója. A szőnyi és az almásfüzitői finomítók összevonásával létrehozták a Komáromi Kőolajipari Vállalatot, melyhez 1965-ben hozzácsatolták a Lardoline Olaj- és Zsíradék Vegyészeti Gyárat is.

1962-ben új finomító létesítésébe kezdtek Százhalombattán. Fő feladata a szovjet importkőolaj feldolgozása volt. A Dunai Kőolajipari Vállalat első üzemét 1965-ben helyezték üzembe.

Az 1970-es években újabb finomító épült. A Tiszai Kőolajipari Vállalat elkészültével a magyar kőolaj-feldolgozó ipar ismét egy korszerű gyárteleppel gazdagodott.

1984-ben megszüntették a kőolaj feldolgozását a Komáromi Kőolajipari Vállalatnál, amely a továbbiakban csak mint továbbfeldolgozó üzem működött. A TIFO nyírbogdányi gyárában a kőolaj-feldolgozás 1983-ban szűnt meg.

A MOL Rt. megalakulása

A magyar kőolajipar mai arca

Több átszervezés után az OKGT jogutódjaként 1991-ben létrejött a Magyar Olaj- és Gázipari Részvénytársaság, melynek szervezeti keretei között működik ma a magyarországi kőolajipar. A MOL életre hívása során sikeresen megvalósult a teljes szénhidrogénipari vertikum integrációja, amit átgondolt szelekció követett.

Eredményeink forrása

A szénhidrogének és hasznosítási lehetőségeik kutatásával, korszerű feldolgozásával eltelt évszázadok után Magyarország méltán lehet büszke nemzetközileg is elismert eredményeire. Kiváló kutatók, szakemberek dolgoztak és dolgoznak a magyarországi szénhidrogénipar, a szakembereket képző oktatás és a kutatás feltételeinek megteremtéséért.

×
Your browser is out of date!

Update your browser to view this website correctly. Update my browser now

×